Színháztörténet 1920 után
2020. június 4.
A történeti Magyarország térképe, megjelölve az első világháborút lezáró béke diktálta új határokkal – érthető módon – gyakran tűnt fel a korszakban. A száz évvel ezelőtti tragikus pátoszt a mai korszakunk szelleme és stílusa olykor túlzónak érezheti – ám ez a tényeken nem változtat.
Mit vesztett a magyar Színészet Trianon által?
Az Országos Színészegyesület által kiadott térkép, 1928
A kolozsvári születésű Incze Sándor hetilapja, a Színházi Élet élen járt annak nyomatékosításában, hogy Magyarország „az európai civilizáció keleti bástyája.” A lap olvasói az 1920. február 8-án megjelent 6. számban az egyik első térképpel találkozhattak; bár az akkori nyomdatechnika nem tette lehetővé a komolyabb elmélyülést. A megdöbbentő tényeket Kisfaludy Károly versének sorai – Szülőföldem szép határa! / Meglátlak-e valahára? – egészítették ki, azt sugallva, hogy akik a megszállt területen születtek, talán sohasem találkozhatnak az ott maradókkal.
A térkép megjelenését követő héten, 1920. február 15-én az alábbi beszámoló jelent meg a Színházi Életben: „Az Apponyi Albert gróf vezetésével Neuilly-be visszautazott magyar békebizottság magával vitte a Színházi Élet legutolsó számát, amelynek megfelelő számú példányait a béketárgyalás aktáihoz csatolta. (...) Vajha ez a mi térképünk hivatását teljesítené odakünt is, és bebizonyítaná a győzteseknek, hogy Magyarország feldarabolása, a magyar kultúra szétszaggatását, kivégzését is jelenti. (...) Az elszakadó országrészeknek ez a kultúrtérképe, amit a Színházi Élet közölt (...) égő és forró tiltakozás.”
Kolozsvár, Farkas utcai színház, 1870-ben
Megnyitás: 1821
Kolozsvár, Hunyadi téri színház
Megnyitás: 1906
Kolozsvár, Sétatéri színház
Megnyitás: 1910
Ennél jóval híresebb a Mit vesztett a magyar színészet Trianon által? című térkép, melyet az 1871-ben alapított Országos Színészegyesület adott ki 1928-ban. A térkép színháztörténeti adattárát Erődi Jenő állította össze.
Az angol, német, olasz és francia magyarázó szöveggel ellátott, rendkívül díszes kiállítású térkép az ország elszakított és megmaradt színházainak miniatűr képeivel ábrázolja a helyzetet.
A Magyarság című napilap hosszabb ismertetésben üdvözölte a kiadványt. A cikk szerzője felhívta a figyelmet, hogy a térképen a magyar művészet apró végvárai is láthatók, „melyeket az új Európa jegyében megalakult új hatalmak lelakatoltak, vagy csendőrlaktanyák, esetleg börtönök céljaira használnak.”
Kassa, Nemzeti Színház
Megnyitás: 1899
Pozsonyi Városi Színház
Megnyitás: 1886
Munkácsi Nemzeti Színház
Megnyitás: 1899
A négy nyelvre lefordított szöveg: „(...)Magyarország színészete közel 150 esztendős. E térkép feltünteti egykori színházainkat, melyeket igaztalanul elvettek tőlünk; és azokat, amelyeket részünkre meghagytak. (...) 1200 színész maradt kenyér nélkül. Tönkretette 54 éves nyugdíjintézetünket és ma 580 nyugdíjas színész, özvegy és árva küzd az éhhalállal. Ezek száma nap-nap mellett nő.”
A térképet az egyesület vezetősége szétküldte a nagyvilágba, s köszönőlevelek sokaságát kapta.
A közhangulatot jól jellemezte, hogy a Budapesti Hírlap 1930. január elsején megjelent számában lekicsinyítve megjelent az Országos Színészegyesület térképe: "Ez a térkép csupán hozzávetőleges képét adja annak, hogy mit vesztettünk színházakban.”
Temesvár, Ferenc József Színház
Megnyitás: 1875
A máramarosszigeti színház és vigadó
Megnyitás: 1889
Szatmárnémeti, Városi Színház
Megnyitás: 1892