Mészáros Ági és a Talpalatnyi föld

A magyar filmművészet kimagasló alkotása az 1948-ban Bán Frigyes által rendezett Talpalatnyi föld, melynek két főszereplője Mészáros Ági és Szirtes Ádám a bemutatót követően méltán vált országos hírű művésszé. Szirtes másodéves főiskolás volt, amikor Bán Frigyes kiválasztotta a férfi főszerepére. Piros Góz Jóska karaktere különösen közel állt hozzá: „Góz Jóska az életem egy darabja. Azt szeretem benne, hogy tüzes, harmatos ember, talán azért, mert én is harmatos fiatal voltam. Bán Frigyes olyan volt, mint az apánk és Mészáros Ágival boldogság volt együtt játszani. Nekem a Talpalatnyi föld egy tisztára mosott kötény, a harmatos reggel, egy érintetlen, hamvas szilva és mindannyiunk számára – ma már történelem.” – vallotta később a színész. 

 

Juhos Marika szerepét a Nemzeti Színházban akkor már főszerepek sorát játszó Mészáros Ági kapta. Pedig eredetileg nem is neki szánta a rendező.

 

Bán Frigyes Juhos Marika szerepét illetően először Ruttkai Évára gondolt. Próbafelvételt is csináltak vele, de a rendező úgy vélekedett, hogy pisze orra megakadályozhatja abban, hogy a film sztárja legyen. Arra próbálta rábírni Ruttkait, operáltassa meg az orrát, amit ő nem vállalt. Végül a mozik nézői előtt még ismeretlen, a Nemzeti Színházban azonban már szép sikereket aratott Mészáros Ági kapta meg a főszerepet.

 

A film forgatását – hetekig tartó országjárás után – 1948. június 20-án kezdték el Tiszaörsön, majd Ócsán folytatták. Ezek a felvételek közel három hónapot igényeltek. 400 helybeli lakos szerepelt a Tiszaörsön forgatott jelenetekben, olyan nagyszámú statisztéria, amilyenre korábbi magyar filmben nem volt példa.

 

A forgatáson részt vett falubeliek életében örök emlék maradt ez a néhány hónap, melyet az alábbi történet is megerősít: 

„A híres lakodalmas jelenetet a falu egyik csendes, templom melletti utcájában készültek felvenni, de csak egy kis kényszerszünet után sikerült, mert kiderült, nincs Juhos Marikának olyan cipője, amelyben a menyasszonytáncot járhatta volna. Bán Frigyesnek, a rendezőnek ekkor mentőötlete támadt.

Abból indult ki, hogy az asszonyok sokáig megőrzik a cipőjüket, amelyben a lakodalmukban táncoltak. Gyorsan szétfutottak a filmesek a községben cipőt keresni Juhos Marikának. Szirtes Ádámtól, felejthetetlen filmbéli partnerétől tudom, hogy fél óra sem múlott, a vőlegényes ház »gangján« több tucatnyi »menyasszonycipő« sorakozott, a kölcsöntopánkák egyikében táncolt Juhos Marika kényszer szülte lakodalmán.”

 

/Tiszai Lajos: Édes Annánk és Juhos Marikánk. Jászkun Krónika, 1998. május 14./