Turay Ida és Békeffy István: az álompár

Turay Ida és Sárdy János

Békeffy István – Stella Adorján: Janika. Magyar Színház, 1946

Várkonyi Stúdió felvétele

Turay Ida és Békeffy István megismerkedése is sokat emlegetett sztoriként maradt fönn az utókor számára. Az író amikor először látta Turayt, mindössze annyit mondott róla, hogy helyes kislány, csak görbe a lába. A második találkozásukra egy előadás után került sor. Békeffy felajánlotta Turaynak, hogy hazaviszi őt taxival, de amikor kiderült, hogy a színésznő Rákospalotán lakik, csak ennyit mondott: nem baj, akkor villamossal megyünk. A Turay-Békeffy házaspár rövidesen a korabeli művészvilág legelragadóbb kettősévé vált.

 

Darvas Iván osztott meg róluk egy kedves történetet a viharos ötvenes évekből:

 

 

Dusika és Pistuka esete Aczél Györggyel

 

1957 legelején Turay Ida és Békeffy István (őket ismerte a színházi szakma a fentebb említett becenéven) úgy döntött, elhagyják az országot. A többi, kétszázezer főnyi menekülttel ellentétben azonban Dusikának és Pistukának nemigen fűlt a foga a kényelmetlen, sőt olykor veszélyeket rejtő illegális határátlépéshez. Felkeresték hát a kulturális ügyekben illetékes Aczél elvtársat, és Svájcba szóló útlevelet kértek tőle.

 

 – Most, amikor sikerrel úrrá lettünk a baloldali elhajlók hibáin, amikor sikerrel levertük az ellenforradalmat, amikor végre felépítjük az ideális szocializmust, most akarják itt hagyni az országot?– kérdezte a nagyhatalmú korifeus.

 

– Nézze, kérem – válaszolt Pistuka szelíden –, nekem már mondták, hogy a németek vezetésével fel kell építeni az új Európát és azon belül a zsidómentes, árja Magyarországot, aztán mondták, hogy a szovjetek vezetésével fel kell építeni a kizsákmányolásmentes, kommunista Magyarországot, Önök azt mondják, hogy fel kell építeni a szocialista Magyarországot. Aczél elvtárs, én már szeretnék egyszer egy olyan országban élni, amelyik már kész.

 

(Becsületére legyen mondva, Aczél teljesítette a kérésüket!)

 

(Darvas Iván írása, Népszava, 1998. március14.)