Lehetséges élni…? Zala Márk versei Helsinkiből
Zala Márk verskézirata Gross Arnold Kondor Béla emléklap című grafikájának nyomatán. Helsinki, 1973. december 13.
Anyag, technika: papír, nyomtatvány, autográf tintaírás
Méret, terjedelem: 28x41 cm, 1 fólió, 1 bejegyzett oldal
OSZMI Kézirattár, 2020.24.1.
Zala Márk finn nyelvű versének kézirata. Helsinki, 1973. augusztus 19.
Anyag, technika: papír, gépirat idegen kéz filctollas rájegyzésével
Méret, terjedelem: 21x14,8 cm, 1 fólió, 1 bejegyzett oldal
OSZMI Kézirattár, 2020.24.1
2020 őszén diplomáciai futárpostával kis csomag érkezett Helsinkiből az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetbe (OSZMI). Feladója, Ildiko Lehtinen, a Finn Nemzeti Múzeum finnugor tárgygyűjteményének nyugalmazott muzeológusa Ulla Åström adományát – két verskéziratot – továbbított gyűjteményünknek. A verseket Zala Márk (1949–1985), a fiatalon elhunyt kiváló színművész írta, keletkezésük története a magyar színháztörténet egy izgalmas korszakát villantja fel.
A Márkus László néven Nagykanizsán, 1949-ben született Zala Márk 36 éves korában hunyt el, csupán 14 év adatott meg neki a színi pályán. Molnár Gál Péter jellemzése szerint „mindenben jó volt, amiben játszott. Annyit adott életéből a szerepeknek, hogy neki alig maradt hátra bőkezűségéből valami élni való. […] Igazi érzékenysége nem bírta a pálya kegyetlenségét.” [1.]
Már főiskolás korában sok filmszerepre kérték fel, ő lett Zolnay Pál filmrendező egyik állandó színésze. A diploma megszerzése után a Huszonötödik Színházhoz szerződött, majd 1978-1981 között a Népszínház, 1981-82-ben a győri Kisfaludy Színház, majd 1982-től haláláig a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt. Az OSZMI előadásadatbázisában 39 színházi szerepe került rögzítésre.
Zala Márk. Domonkos Sándor felvétele
A Huszonötödik Színházat 1970-ben alapították, az ország 25. színházi társulataként. A diplomás és az amatőr színházi mozgalomból érkező művészek különleges, az általánostól eltérő művészi programot valósítottak meg: az amatőrökre jellemző kollektív színházi nyelven szólaltak meg, az előadások szervezőelve a zenével, énekkel kísért mozgások, táncok, ritmusok voltak. A színházat vezető Gyurkó László Szigeti Károly főrendezővel, Berek Kati, Szőke István és Iglódi István rendezőkkel, illetve a színészi utánpótlást biztosító stúdió vezetőivel, Mezei Évával és Györgyfalvay Katalinnal dolgozott együtt. A színházról bővebben Huber Beáta blogbejegyzésében ITT olvashatnak.
A társulat első külföldi vendégszerepléseire 1972 szeptemberében került sor: Finnországban léptek fel a Helsinki Ünnepi Heteken, majd a hónap végén a BITEF-re, a belgrádi nemzetközi színházi fesztiválra utaztak. A helsinki fesztiválon a magyar kultúrát nemcsak a Huszonötödik Színház képviselte: Kodály Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából Kodály-emlékkiállítást rendeztek, műsorra tűzték Bartók és Kodály műveit, Korniss Péter fotóművésznek Élő magyar népszokások címen nyílt kiállítása, fellépett az Omega együttes, a Finn Nemzeti Színház Örkény István Macskajátékát játszotta.
A Huszonötödik Színház két darabot mutatott be Helsinkiben, a Jancsó Miklós filmje alapján készült Fényes szelek című előadást Jancsó Miklós rendezésében és Kuan Han-Csing Tou O igaztalan halála című 13. századi kínai drámát. Utóbbi előadást Berek Kati, Mezei Éva és Szigeti Károly állította színpadra. Augusztus 26. és szeptember 4. között öt előadást tartott a társulat, háromszor a Fényes szeleket, kétszer a Tou O igaztalan halálát adták elő. A Fényes szeleket Jancsó Miklós a nyelvi akadályok ellensúlyozására átdolgozta: sok új zenei anyag került a darabba, nagyobb hangsúlyt helyezett a ritmusra, a gesztusokra, a táncra, a mozgásokra. Az előadás az előcsarnokban körtánccal fejeződött be, a nézőket is bevonták a táncba.
Kuan Han-Csing: Tou O igaztalan halála. Huszonötödik Színház, 1971
Ismeretlen fényképész felvételei
Gyurkó László hazatértük után Pályi Andrásnak adott nyilatkozatában a következőképpen értékelte a vendégjátékot: „A kritikák mindenekelőtt a színház korszerű játékstílusát méltatták, külön kiemelve, hogy a két produkcióban két nagyon is különböző arcát mutatta meg az együttes. A jobboldali sajtó vitatkozott a Fényes szelek eszmeiségével, de e részről sem maradt el a szakmai elismerés. Azt hiszem, a lelkes fogadtatást annak is köszönhetjük, hogy a finn színházakban, benyomásom szerint, meglehetősen konvencionális, klasszikus-romantikus színjátszás uralkodik; a fiatalok persze, akik bejárták fél Európát, ismerik az új törekvéseket. A legnagyobb dicséret mégis az volt, hogy előadásainkat nemcsak korszerűnek, hanem sajátosan magyarnak is érezték.” [2.]
A Jancsó Miklós rendezte Fényes szelek bemutatóját hatalmas várakozás előzte meg. Jancsó filmjeit jól ismerték Finnországban is, ráadásul a Huszonötödik Színház vendégjátéka előtt nem sokkal a legnagyobb példányszámú finn napilapban, a Helsingin Sanomatban, portrécikk jelent meg a filmrendező Jancsóról.
Az úgynevezett régi egyetemi diákházban (finnül Vanha Ylioppilastalo) megtartott előadás nagyszerű kritikákat kapott: Jancsó színházi alkotását a fesztivál fénypontjának nevezték, úgy ítélték, hogy az előadás végig feszült és vibráló volt, a nyelvi nehézségek ellenére utat talált a közönséghez – nemcsak azért, mert a színészek a széksorok között is játszottak, hanem azért „mert megkövetelték a közös részvételt, hogy mintegy arcról arcra mentek, szemtől szembe néztek velünk”. [3.]
Nem véletlen tehát, hogy az előadásban játszó Zala Márk észrevette a feltűnően csinos Ullát a nézők között, és az előadás után meghívta kávézni. Így kezdődött évekig tartó kapcsolatuk.
Hernádi Gyula: Fényes szelek. Huszonötödik Színház, 1971
Középen: Zala Márk és Haumann Péter
MTI-Keleti Éva felvétele
Hernádi Gyula: Fényes szelek. Huszonötödik Színház, 1971
Kristóf Tibor, Jobba Gabi, Zala Márk, Bajcsay Mária, Pelsőczy László
MTI-Keleti Éva felvétele
Visszatérve Magyarországra Zala bekapcsolódott Zolnay Pál Fotográfia című filmjének forgatásába, melyben az egyik főszerepet alakította. A film 1972. december 4-én készült el a Hunnia Filmstúdióban, 1973. január 17-én mutatták be. Zala Márk a filmben nyújtott alakításáért megkapta a Filmkritikusok Díját. Az alkotást nevezték a moszkvai nemzetközi filmfesztiválra, ahol 1973. július 18-án vetítették. A magyar delegációban helyet kapott a film két főszereplője, Iglódi István és Zala Márk is. És a fesztiválra Helsinkiből megérkezett Ulla. A film ezüstérmet nyert.
Talán a Huszonötödik Színház nemzetközi sikerei, a Fotográfia pozitív külföldi visszhangja keltette Zalában azt a reményt, hogy külföldön is boldogulhat. 1973 augusztus végén ugyanis Svédországba távozott, az akkori szóhasználat szerint disszidált. Érzéseit, az okokat és indokokat így foglalta össze a társulatnak írt levelében:
„Mindenkitől bocsánatot kérek, akinek gondot okoztam. Szerettem volna nyíltan eljönni hazulról néhány évre. Úgy látszik, ezt nem lehet becsületesen megoldani. Ha jövőre megyek el, akkor ugyanaz a helyzet. Nem érzem magam bűnözőnek, csak becstelennek, de a törvény nagyon ügyesen sarokba szorítja az embert. A térdemen írok, azért ilyen csúnya, de ügyelek, hogy el lehessen olvasni. Érdekes, hogy pont ide kellett eljönnöm, hogy az Olbrichski Hamletjét megnézhessem. Tanulni akarok, beszélni néhány nyelven, be akarom járni a világot mint magyar ember, és dolgozni akarok. És ha úgy látszik, majd akkor, hogy magyar színész vagyok, és én is úgy érzem, hogy akkor teszem a legtöbbet, ha az vagyok, akkor hazamegyek, letöltöm a büntetésem, és magyar színész leszek.
Itt különben nem értik, hogy miért nem lehet otthon megbeszélni, ha el akar menni valaki, azt meg különösen nem, hogy miért adnak börtönt érte? Igen idegesít engem, hogy annyi gond marad utánam, betegebb is vagyok mostanában, pedig nem iszom, és alig cigarettázok. Remélem, hogy minden tettemért pontosan meg fogok bűnhődni.” [4.]
Stockholmban Zala egy svéd színész albérletében lakott, állami segélyből élt, és tanfolyamra járt, hogy svédül tanuljon. Gyakran utazott hajóval Finnországba Ullához, aki egy használt írógépet is szerzett neki, hogy azon pötyöghesse le verseit.
Zala Márk álmatag, furcsa személyiségű színész volt, alkatához illet a lírai alkotás. Barátai úgy emlékeznek, folyamatosan írt, de utolsó éveiben mindig papírral a kezében ment mindenhová, hogy lejegyezhesse, ami eszébe jutott. A svédországi emigráció idején is az írás volt számára a legfőbb megtartó erő. A verseit talán soha nem akarta volna közzétenni, de halála után Ördögh Szilveszter Emlékzúzódások, emlék-véraláfutások címen a Mozgó Világ 1986. évi 5. számában publikált egy válogatást, majd Fodor Ágnes és Fenyő Ervin szerkesztésében jelent meg magánkiadásban a Nap alatt, nap fölött… című kötet, melyben versei, írásai, levelei olvashatók.
Egyik válogatásban sem szerepel azonban az a két költemény, melyet ezúttal teszünk közzé.
1. Zala Márk Lehetséges élni ilyen kicsi házban kezdetű versének kézirata Gross Arnold Kondor Béla emléklap című grafikájának nyomdai nyomatán
Gross Arnold (1929-2015) tündéri kicsi lényekkel benépesített képzeletbeli világot ábrázoló grafikáit 1973-ban a Corvina Kiadó 12 lapos mappában jelentette meg, Körner Éva előszavával. Ebből a mappából származik az a reprodukció, melyet Zala felhasznált egy új műalkotás elkészítéséhez. (A Gross-mappának akkora sikere volt, hogy 1974-ben újabb kiadást ért meg.)
A verset a nyomat rektójára jegyezte le, a bal oldali margón kezdve, Gross alkotásán átnyúlva a jobb oldali margón befejezve a verssorokat. Így a szöveg nehezen kibetűzhető, összefolyik a grafika mesebeli tájával, a betűk és az alakok, a sorok és a grafikán látható „kicsiny ház” egy műalkotássá lényegül.
Eredeti helyesírással és központozással közöljük, amit a versből sikerült kiolvasni:
Lehetséges élni ilyen kicsi házban.
Megharapom a fenekét, egész a térdéig.
Lehetséges élni ilyen kicsi házban.
Egyszer a tengerről beszéltem neked. Nem is tudom,
ki vagy. Tulajdonképpen szerepelek. És ha arról
kérdezel, szerelmes vagyok-e, én a szerelemről fogok
válaszolni. Rongyos kabátom billeg a fogason. Ilyet
múzeumban is látni. Ilyen jó anyagot. Ilyenkor panoptikum
ez az igazi tenger is. Az első közös sétánk ez az út.
Ezzel a nővel. Avval az Ullával, akivel éppen úgy szeretem
magam, mint a többit, akit éppen úgy szeretek, mint a többit,
csak őt Ullának szeretem, a többit [másképp] szerettem volna.
Csak a tehetséges emberek [olvashatatlan] és azoktól a
Nőktől, akik megengedik, hogy rájuk [olvashatatlan] És rá kell jönnöm,
előttem igazi sör, cigaretta kép körötte igazi tenger,
igazi [olvashatatlan] térben valahol
ezeken az igazi hullámokon, ezeken a vakító fodrokon,
mit anyám évekkel ezelőtt kimosott és kiterített a szélnek.
Hogy ott lógjon, míg az emberek anyjukról beszélnek.
Nézzed a hátam kedvesem
Nézzed szerelmesen
Hisz oly kevés
mint a felkelés
Zala 1973. dec. 13.
2. Zala Márk finn nyelvű, Pikku mökki című versének kézirata
A kockás füzetlapra Zala azokból a szavakból, melyet Ullától tanult finn nyelvű verset írt. A szöveget eredeti helyesírással közöljük:
Ulla szerzett nekem irogepet
öreg masina nem is ir magyarul
meg kell szoknom, hogy a betük mashol vannak
maito
näkki
pikku
mökki
ole hyvä
Hyvä
rinen
pikku
ilman
Ullaa
maito
näkki
ilman
äitiä
Ulla kézírásával a cím és a keletkezés dátuma: Pikku-mökki. 19. 8. 73
A vers Ildikó Lehtinen fordításában és magyarázataival:
Tej (maito)
rozskenyér (näkki)
kicsi (pikku)
nyaraló / házikó (mökki)
Hyvä
rinen (Ulla lánykori neve: Hyvärinen)
kicsi (pikku)
nyaraló (mökki)
nélkül (ilman)
Ulla (partitivuszban, finnül Ulla nélkül)
tej
rozskenyér
nélkül
anya (äitiä, partitivuszban, anya nélkül)
A näkkileipä egy bizonyos finn rozskenyeret jelent, amit szárított formában (kétszersült) esznek, a mökki jelentése házikó, de ugyanakkor nyaraló is. Ullának volt egy kis nyaralója Helsinki közelében, ezt hívták a családban kicsi-házikónak, ahová Ulla és Zala hétvégenként gyakran busszal utazott ki.
Zala Márk 1974 első félévében visszatért Magyarországra, de Ullával nem szakadt meg a kapcsolata. Ulla gyakran járt Magyarországon, megnézte a Huszonötödik Színház előadásait, hathetes magyarországi tartózkodása alkalmával, valószínűleg 1975-ben, részt vett a Sámán című film forgatásain is. Ulla az akkori divat jegyében több parasztinget vásárolt Magyarországon, s azokat farmerrel hordta. Az ingeket a közelmúltban a Finn Nemzeti Múzeum finnugor gyűjteményének ajándékozta. Az adományba tartozott egy feketecérnás széki ing is, melyet Zala is viselt. Így immár nem csak az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményei, hanem a Finn Nemzeti Múzeum kollekciója is őrzi Zala Márk emlékét. Hála Ulla Åströmnek.
(A cikk elkészítéséhez felhasználtam Ildikó Lehtinen feljegyzését, melyet Ulla visszaemlékezése alapján készített. Köszönet érte!)
Írta: Csiszár Mirella
Jegyzetek:
..................................
1. Molnár Gál Péter: Húsz éve halt meg Zala Márk. Premier, 2005. 51. szám, 88. oldal
2. Magyar Hírlap, 1972. szeptember 11. 6. oldal
3. A finn kritikákból bővebben szemléz Pályi András A Huszonötödik Színház Helsinkiben és Belgrádban című cikke a Nagyvilág 1973/4. számában.
4. Zala Márk: Nap alatt, nap fölött… Versek, írások. Szerk.: Fenyő Ervin, Fodor Ágnes. Budapest, 2014, 89. oldal