Kotnyek Antal fotója Simándy Józsefről

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Fotótárának kiemelkedő gyűjteménye Kotnyek Antal fotóriporter hagyatékából 2011-ben megvásárolt hatezer darab fotónegatív. A bekerült anyag a fotóművész munkásságának töredékét, az 1960–1963 illetve 1970–1973 között – feltehetően a Film, Színház, Muzsika számára – készített felvételeket tartalmazza. Előadás- és próbafotók mellett színészek, írók, rendezők, tervezők portréit, civil felvételeket is találunk benne. Néhányan a névsorból: Pécsi Sándor, Békés Itala, Simándy József, Bara Margit, Mányai Lajos, Lukács Margit, Tolnay Klári, Básti Lajos, Zolnay Zsuzsa, Béres Ilona, Szabó Ernő, Ruttkai Éva, Gobbi Hilda, Gordon Zsuzsa, Szinte Gábor, Tersánszky Józsi Jenő.

Kotnyek Antal (1921–1990) a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán szerezte diplomáját, többek között Barcsay Jenő tanítványaként. Mivel szülei nem akarták, hogy művészi pályára lépjen, a fényképészi hivatás mellett döntött. Az 1940-es évektől a MAFIRT-nál, később pedig a Magyar Fotó Állami Vállalatnál dolgozott mint riporter. 1952 és 1983 között a Film, Színház, Muzsika című folyóiratnál volt fotós, valamint az Ország-Világ és az Ez a Divat munkatársaként is dolgozott.

2016. szeptemberi műtárgyunkkal a száz esztendeje, 1918. szeptember 18-án született nagy tenorunkra emlékezünk. Simándy József pályafutása során csak egy Mozart-operában lépett fel, Taminót énekelte A varázsfuvolában, először 1956-ban, Oláh Gusztáv rendezésében. Sokáig kínlódott a szereppel: „Taminóval évekig nem találtuk meg a közös nevezőt. Legalább hat vagy hét év kellett, amíg úgy éreztem, hogy végre az enyém! Akkor már kértem az Operaház igazgatójától, hogy szezononként legalább kétszer tűzzenek ki A varázsfuvolába, mert Tamino megfegyelmezi a torkomat. Később, amikor már az enyém lett a szerep, boldoggá tett, hogy elénekelhettem ezt az egyetlen kedvemre való Mozart-hőst” – nyilatkozta Dalos Lászlónak. (Simándy József–Dalos László: Bánk bán elmondja… Bp., 1983) Részlet egy másik interjúból: „Amikor 1955-ben először tanultam a képáriát: »Mily szép, mily bájos ez a kép…«, akkor egy óra hosszat próbálgattam a zongoránál az ária merész, indító nagy szextjét, és utána az első frázist, hogy fuvolaszerűen énekeljem, ne pedig verista belcantóval.” (Dalos László: Háromszázezer magas cé – Simándy József – Lapok egy élet regényéből 7. FSZM, 1971)

Írta: Sipőcz Mariann

W. A. Mozart: A varázsfuvola (részlet)