Nyúló-szétváló bohóc

A Kemény család története beleveszik a XIX.-XX. század mutatványosainak jellemző életébe. Ők is a többi (osztrák, olasz, német és cseh-morva nemzetiségű) bábjátékos családdal együtt, akkor még Korngut családként, a XVIII. század második felében kezdtek fellépni szerte az országban vásárokon, városi köztereken és piactereken. A Korngut-Kemény család a XX. század első éveire Budapesten, a Népligetben telepedett le, az akkor már ugyanitt tevékenykedő Hofer Rajmund és Glasenapp Henrik mellé.

Második korszakukból, pontosabban a Korngut Kemény Henrikhez köthető bábok közül származik az OSZMI Bábtárának egyik legbonyolultabb, leglátványosabb technikával megoldott bohóc-figurája, a Nyúló-szétváló bohóc.

A Korngut-Kemény család játékhagyományának folytonosságát három nagy, elkülöníthető alkotói generáció adja – melyet minden esetben egy bábjátékos neve fémjelez. Legegyszerűbben úgy mondhatjuk, hogy a három generáció: a nagypapa, az apa és a fiú – ám hozzájuk kapcsolódtak még a feleségek, testvérek is. Az első generációt a nagypapa, Korngut Salamon (185?-1930) képviselte. Az ő tevékenysége, mint annyiszor a vándorbábosok körében, nem merült ki a bábjátékban. Egyrészt cipő- és csizmafelsőrész-készítő volt, másrészt pedig – 1897-ben megkapott engedélye alapján – „dal, testgyakorlatok és bűvészi előadások” rendezésére kapott engedélyt. Ekkor még országszerte játszott, ám Budapest kivételével. A családi elbeszélésben ő „cirkuszigazgatóként” volt jelen, és a bábszínházzal való kapcsolatát is a társulat színészeitől való függés bizonytalanságával magyarázzák: egy megbetegedő artista helyett állítólag marionett-bábokat állított be a porondra, és játszotta végig velük a mutatványt. Korngut Salamon, a nagypapa volt az is, aki letelepítette az immár egyre inkább bábjátékra szakosodott mutatványos családot a Népligetben.

A sorban következő generációt Korngut Kemény Henrik képviseli, aki egy rövidebb New York-i kitérő után (amely során a Metro-Goldwyn-Meyer stúdiónak dolgozott), apjával együtt 1912-ben megalapította a Columbia Magyar Mechanikai Színházat. Ennek a műsorai között is a mutatványos jellegű, szórakoztató, gyakran „mechanikainak” nevezett látványosságok (mint például tengeri csaták eljátszása) adták az előadások gerincét. A színház, bár a felépített műsorpolitika vélhetően illeszkedett a korabeli igényekhez, pár hónap alatt megszűnt. Eztán a Fehérvári úton és a hűvösvölgyi Nagyréten nyitottak ideiglenes bábszínházakat, ám végső helyük az lett, ahonnan Budapesten elindultak: a Népliget.

Itt, a népligeti Mutatványos téren, 1927-től állt a Kemény család bábszínháza, ahol először Korngut-Kemény (ekkorra már „csak” Kemény) Henrik játszott folyamatosan majdnem 20 évet. Innen vitték el 1944-ben munkaszolgálatra, és ez volt az a hely is, aminek 2011. október 3-i leégése után pár héttel Korngut Kemény Henrik fia, ifj. Kemény Henrik, mindenki Heni bácsija, a családi hagyományok folytatója meghalt.

A vásári bábjátékok műsorai, mivel folyamatosan változó és gyakran a vásári sokaságban állandóan mozgó közönség előtt kellett szerepelniük a művészeknek, kisebb-nagyobb etapokból álltak. A Kemény Henrik neve alatt híressé váló Vitéz László-jelenetek miatt (amelyeket másutt egyszerűen fajankó-jelenetnek neveznek) a vásári bábművészethez köthető többi műsortípust általában el szoktuk felejteni. Pedig a verekedős-szójátékos klasszikus karakter-darabok mellett mind a Kemény Henrik Bábszínházban, de a velük teljesen párhuzamos történetet felmutató Hincz családnál is jellemzőek voltak cirkuszi és csak a bábos műfajra jellemző „széteső” és átváltozó mutatványos számok, táncos bemutatók és mesék.

Így érkezünk meg a Nyúló-szétváló bohóchoz, amely a fenti műsorok ötvözését, a cirkuszi számok és a mechanikai trükkök keveredését mutatják. Méltán mutatja a bábtípus jelentőségét a Kemény-hagyatékban, hogy míg Vitéz László-figurából öt darabot jegyez a frissen kiadott és a teljes Kemény-anyagot bemutató A Kemény Bábszínház képeskönyve, addig bohócfigurából hét bábot is ismerünk (Kis bohóc, Konferanszié bohóc, Zöld bohóc, Lepkés bohóc, Néger bohóc és két szétváló figura: a Nyúló-szétváló bohóc és a Szétváló bohóc)

Fotó: Surányi Gergő

A bohóc-karakterek, bár mindegyik marionett, különböző produkciók előadására alkalmas, teljesen elkülöníthető karaktert és mechanikai megoldást mutatnak. Van köztük egyszerű marionett (Kis bohóc); ízeltebb, tehát trükkösebb mozgássorra képes báb (Zöld bohóc) és különleges mutatványt végrehajtására készített mutatványos báb (Konferanszié és Lepkés bohócok).

A szétválás, megnyúlás és átváltozás technikai megoldásai az egyik legbonyolultabb mesterségbeli trükknek számítanak, amit marionettel végre lehet hajtani, rendkívüli gyakorlottság és tökéletesen kialakított bábtest és zsinórozás szükséges hozzá – autentikus formában jelenleg csupán a radzsasztáni bábtáncoltatás egy típusaként foglalkoznak vele az indiai bábtáncoltatók.

A Nyúló-szétváló bohóc könnyű szerkezetű figura. Feje, végtagjai fából készültek, a faragás és a festés is Korngut Kemény Henrik munkája. Az 1910-es években készült báb színes ruhája a báb törzsénél berakással képes a megnyúlásra; míg a feje (a kék, díszes nyakfodortól felfelé) elválik a testtől. Ezzel a típusú bábbal előadott mutatványok minden esetben a meglepetés (szétválás) dramaturgiai csattanója felé haladnak, általában zenei kísérettel vagy komikus történetbe ágyazva. A bábot a Korngut-Kemény család hagyatékának leírásához, feldolgozásához, Kemény Henrik életművének bemutatásához a Korngut-Kemény Alapítványnak (Debrecen) kölcsönöztük.

Írta: Hutvágner Éva