Mensáros László Hamletjének hangfelvétele

Mensáros László Hamletjének hangfelvétele 

Debreceni Csokonai Színház – 1956. március 16. 

 

A felvétel ideje összesen: 199’

A hangszalagok hossza összesen: 2308 m 

Jelzete: HM 328–HM 338  

 

Már a két világháború között is közvetítettek színházi előadásokat a Magyar Rádióban. A színházigazgatók ekkor még úgy vélték, hogy a rádióadás remek reklám, kedvcsináló. Az élő közvetítéseket az 1950-es évektől felváltotta a rögzített színházi előadások sugárzása. A repertoáron szereplő műveket ugyanis „közönségpolitikai” okokból csak azután lehetett a rádióban meghallgatni, amikor már lekerültek a műsorról. Számos színházi előadás felvétele fennmaradt, míg a közvetítések többsége az éterbe hullt. 

 

Úgy tűnik azonban, hogy azokat a felvételeket sem őrizték meg minden esetben, melyeket rögzítettek. A Magyar Rádió archívumában ugyanis nem találhatók meg a debreceni Csokonai Színház 1956. március 16-án bemutatott Hamlet-előadásának hangszalagjai. Ezért különösen értékesek azok a tekercsek, melyek az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Audiovizuális Archívumában találhatók. A múzeum munkatársa, Tóth András 1956. május 16-án este tizenkilenc óra nyolc perctől kezdve huszonhárom óra negyvenhat percig tizenegy darab AGFA gyártmányú szalagra rögzítette a Kossuth Rádió színházi közvetítését. Azt a legendás előadást, melyet Téri Árpád rendezett, s a címszerepet Mensáros László játszotta. 

 

A múzeumi leírókartonról az is kiderül, hogy EHR 11 típusú magnetofonnal készült a felvétel. Ezt a hordozható készüléket a Magyar Optikai Művek gyártotta. 

 

A felvételen nem hangzik el az előadás teljes szövege, hiszen a bemutató öt óra hosszú volt, fél hétkor kezdődött, s éjfélkor lett vége. Az első szín történéseit a rádióbemondó foglalta össze; s később is vannak átkötőszövegek. Így a legelső mondatok a Király – Márkus László szájából – hangzottak el. 

 

 

A felvételen felcsendül a színjáték kísérőzenéje, Kurtág György alkotása. Vámos László emlékezéséből tudjuk, hogy Blum Tamás karmester, a debreceni színház zeneigazgatója invitálta a városba Kurtágot, aki operaírást tervezett; végül be kellett érniük két kísérőzenével, melyet a Két úr szolgájához és a Hamlethez komponált. [1.]

 

Az érzékeny mikrofonok abban is segítenek, hogy az egyik legfontosabbat is megfigyelhessük: a közönség reakcióját. Sajnos azt nem írták meg a debreceni Néplapban, hogy mikor készült a felvétel. Az 1956. május 17-én kiadott számban csak azt közölték, hogy a „Magyar Rádió a debreceni Csokonai Színház Shakespeare: Hamlet című drámájának előadásáról hangfelvételt készített, s azt szerdán este a Kossuth-adón sugározták. Hajdú-Biharban, de különösen Debrecenben sok házban nyitották ki a rádiót, és hallgatták az előadást. Mensáros László, Simor Erzsi, Márkus László, Bángyörgyi Károly és Örkényi Éva játszották a főszerepeket.” [2.]

 

Úgy véljük, hogy mivel William Shakespeare tragédiáját 1956. március 16-án játszották először, hogy április elején rögzíthette a rádió az előadást. Ezt alátámasztja a nézőtéren hallható gyakori köhögés, mely még a téli megfázások következménye.

 

Márkus László (Claudius) és Mensáros László (Hamlet)

William Shakespeare: Hamlet

Csokonai Színház, Debrecen, 1956

 

Bár a felvételen Mensáros László Lenni vagy nem lenni kezdetű monológját fegyelmezetten hallgatták, nem ez lehetett az általános. Erre utal a helyi lapban A nézőtér hangja címmel megjelent szerkesztőségi cikk alábbi részlete: „Aki színházba jár, becsülje meg a színészeket, a munkát, a művészetet. E nélkül a megbecsülés nélkül nem lehet Hamletet játszani, de nem lehet művészetet sem élvezni. Zaj, székrecsegés. köhögés, a legádázabb támadás a lenni vagy nem lenni monológba felejtkezett színész ellen. Hogy ezek mind megszűnjenek, a nézőtérnek kell összefogni, és ez nem csupán a színház érdeke, de elsősorban a nézőké.” [3.]

 

Kedvcsinálásul álljon itt két részlet. 

 

Az egyik Hamlet nagymonológja, melyet Téri Árpád a dráma eredeti helyéről (III. felvonás 1. szín) a III. felvonás 2. színe elé helyezett. Ezért Vajda István kritikájában meg is rótta a rendezőt: „Több új és merész ötlettel gazdagította Téri munkája a Magyarországon ismert játékfelfogást. A kirívó hiba csupán az úgynevezett nagymonológ, a »Lenni vagy nem lenni« kezdetű túlzottan hatásváró beállítása volt.” Ám még így is úgy vélte a Béke és Szabadság publicistája, hogy Mensáros a „dán királyfi szerepében jelentős alakítást nyújtott, több helyütt az elmúlt évek legjobb Hamletje volt, sok új színnel gazdagította a drámairodalom egyik legbonyolultabb, figurájának arcélét.” [4.] 

 

 

A másik részlet a III. felvonás 2. színének kezdő jelenetét idézi. Az egérfogó jelenet előtt Hamlet beszédet intéz a vándorszínészekhez. Sokszor idézik a színháztörténettel foglalkozó kutatók William Shakespeare sorait, hogy segítségükkel bemutassák az Erzsébet-kor színházi játékstílusát. De a tragédia címszereplője saját korának színházára is reflektált. Már Bayer József is úgy vélte, hogy Kazinczy Ferenc 1790-es Hamlet-fordításából a kezdő színjátszók megtanulhatták „a színpadi művészi hatás titkait”. 

 

 

Ablonczy László így írta le már idézett művében a debreceni előadásnak ezt a jelenetét: „Az ötödik szín, a színészekkel való jelenet következik: Mensáros nem okító hangsúllyal mondja, egész életében maga is gyakran hivatkozott a hamleti tanácsra („Illeszd a cselekvényt a szóhoz…”), másfelől régi tapasztalata: színész barátai tudják a mesterségüket, és becsületük van emberileg is. Másként nem avatná be őket az egérfogó játékába úgy, hogy szöveget is bíz rájuk. Hevül a helyzet, a színészek készülődnek, Hamlet Horatiót kéri: figyelje a példázat-játék hatását! Kezdődik az előadás!” [5.]

 

 

Írta: Gajdó Tamás

 

Jegyzetek

.......................................

1. Vámos László: Blum Tamásról. Holmi, 1992. 1781.