Rév István Árpád: Ego, 1930-as évek
OSZMI Bábtár 2005.17.1 ltsz.
Méret: 67 cm x 20 cm; anyag: fa, textil; technika: faragott, festett
A Nemzeti Bábszínjáték 1941-től 1944-ig működött nagy sikerrel. A színházigazgató, Rév István Árpád indulása a századelő bábművészeihez hasonló volt: ő is, mint annyian, a képzőművészet felől érkezett a bábművészethez, iskoláit a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián és Hollweinben végezte. Magyarországi működését először játék- és hegedűkészítőként kezdte (mindkettőre saját vállalatot épített). A bábszínház megalapítását, amelyet visszaemlékezései szerint már gyerekkorától tervezett, hosszas kísérletezés előzte meg. Ekkor már festőként is ismert volt: többször is kiállított, vezetője volt az Iparosok Országos Központi Szövetkezete egyik részlegének, és tagja az Új Művészek Egyesületének. A bábszínházról való elgondolásának alapját a korszak európai, főként német nyelvterületen működő, önálló repertoárral és nagy hagyománnyal rendelkező bábszínházai adták, amelyeknél Rév maga is megfordult, sőt nem egy helyen „önkéntesként” segédkezett, mint szcenikus.
Az Ego báb, azaz Rév István Árpád kicsinyített alakmása az alkotó „brandjéhez” tartozó jellemzőket hivatott megjeleníteni: a jellegzetes „kínai sapka” mellett az igazgató összes portréján szereplő köpenyt és kerek szemüveget viselt. A kicsinyített, felismerhető figurák alkalmazása nem volt egyedülálló a színházban, hiszen a legelső bemutató, a Toldi narrátora maga Arany János volt.
A báb a Rév István Árpád által szabadalmaztatott technikára épül. A mechanikus rudasbábok hosszas kísérletezés után jöttek létre, és két bábtechnika ötvözésével készültek. A bábjátékos egyik kezével a 60-70 centiméteres báb testét mozgatta, belenyúlva a zsákbábhoz hasonlóan kialakított belső zsákon és a ruhaujjakon keresztül a bábkezek belső, egy ujjas üregébe. Eközben a bábszínész a másik kezével a belső zsinórzatot mozgatta a bot alján elhelyezett csapokkal és billentyűkkel. Ez a zsinórzat végigszalad az üreges boton és a fej belső szerkezetébe vezet. Ezzel a technikával a száj, a szemek, a nyak, a különböző testrészek képesek voltak realisztikusan mozogni, miközben a báb a vásári bábjátékhoz hasonlóan gyors, lendületes maradt, hiszen a test mozgását és a karokat a színész keze adja.
Az Ego (mint minden Rév-báb) fából készült fejére olajfesték alapozás után került a lemosható, víz alapú arcfesték: ezzel a technikával oldották meg azt, hogy a báb egy szerep megformálása után új karaktert is játszhasson. A bábokat előadásról előadásra átöltöztették, az arcát újrafestették, majd a friss szerepnek megfelelő új parókát és arcszőrzetet ragasztottak rá.
Írta: Hutvágner Éva
Fotó: Szebeni-Szabó Róbert