Helyszínspecifikus vizuális mozgásszínházi előadás
ESEMÉNY: Hely-specifikus Performansz Fesztivál
HELYSZÍN: Stromovka park, Prága
AZ ELŐADÁSOK IDŐPONTJAI: 2019. június 12. 10:15 óra; 2019. június 13-án 17:15 óra; 2019. június 14. 10:15 óra
Előadók: Bérczi Zsófia, Bodócs Diána
Hanghatások: Tankó Barnabás
Koncepció, látvány, rendezés: Bérczi Zsófia
Archetípusmintáink megnyilvánulásai a morfománok, melyeket elasztikus anyagba bújva különböző formájú és színű alakokként testesítünk meg. E lények országa Morfománia, mely elhagyott, titokzatos helyszíneken olykor látogathatóvá, megtapasztalhatóvá válik. A Stromovka parkban a helyszín történelmi korszakainak főbb archetípusai elevenednek majd meg: a békeidőkből szabadidejüket töltő párok és családok, a háborús időszakból a katonák és az áldozatok archetípusai.
A kék, melankolikus morfomán a gondolkodás és érzelem témakörét testesíti meg. Jelmeze egy vékony és hosszú elasztikus textilcső, melynek mindkét végébe egy-egy gumilabdát rejtettünk; az egyik labdát a színész-animátor a fejére emeli, az lesz a karakter feje, ebben hordja a gondolatait, míg a farka végén pedig az emlékeit.
A narancssárga, szangvinikus karakter a játékosság és változékonyság témakörét jeleníti meg. Jelmeze egy rövid elasztikus csődarab, melybe a színész keresztben bújik be, így az anyag megakadályozza, hogy fel tudjon egyenesedni – ettől a figura mindig valamilyen groteszk formát ölt. A kék karakterből meg tud születni a narancssárga karakter.
A piros, kolerikus, szenvedélyes karakter gesztusnyelve a küzdelem és a fájdalom. A jelmez egy elasztikus, vékony és hosszú cső, melynek egyik felében helyezkedik el a színész-animátor, a másik felében pedig egy bot. A színész különböző élő szobrokat tud formálni ebből a jelmezből. Ezek a formák utalhatnak harcra, kíméletlenségre és győzelemre, a másik oldalon pedig veszteségre és áldozathozatalra.
A fekete flegmatikus morfomán a passzív, elfogadó, bölcs életérzést jeleníti meg. A jelmeze egy hosszú fekete cső, mely az előadó lábától indulva a fejtetőn át hosszan folytatódik a testén túl, mint egy sokméteres kibontott haj vagy egy ruha uszálya, melynek vége hosszan a földet súrolja, és ettől a mozgás fizikailag nehéz, kinézetre a szántáshoz is hasonlatos. Ez a forma a magányra és az elmélyülésre utal, ezért ez a karakter nem változtatja az alakját, hanem lassan halad előre. Türelmének és kitartásának gyümölcseként végül megtapasztalja a megtisztulást, a belső szabadság állapotát: a fekete jelmezét levedli, és megszületik a fehér színű antropomorf morfomán.
Az előadás alkotóiról:
Az Élőkép 2004-ben alakult ugyanazzal a céllal, amit most 15 év múltán is követ: vizuális és interdiszciplináris színházi előadásokat, akciókat, és élő képzőművészeti alkotásokat valósít meg. Formai és tartalmi szempontból újszerű látásmód kifejezésére törekszik, amely során kép és forma, képzet és képzelet szerves egységet alkot előadóművészettel, installációval. Az Élőkép alapítója és vezetője, az Élőkép-előadások tervezője és rendezője Bérczi Zsófia, vizuális kommunikáció tervező (Magyar Iparművészeti Egyetem, 2003).